Lassan besötétedett a Mátyás téren, Miklós az irodában ült és elmerengett rajta hogyan szerezhetne nagyobb tulajdonrészt a cégből. Talán mégiscsak le kéne lőni Klaudiát ahogy a nyáron eltervezte. Nem is figyelt fel az ajtónyitásra csak az elé tornyosuló árnyékra kapta fel a fejét a félhomályos irodában. Felurott ám ebben a pillanatban megpendült a számszeríj és a nyílvessző a vállánál fogva a falhoz szögezte Miklóst. Nyüszített a fájdalomtól és megpróbálta kitápni a nyílvesszőt a vállából de nem sikerült neki. ekkor érte a másik vállát az újabb nyilvessző és így teljesen mozgásképtelenné vált.
Magdi anyus- mert természetesen ő volt- hisztérikusan felnevetett -Te szemét most majd téged fognak feltakarítani méghozzá cafatokban.
Miklós nem akart hinni a szemének. Fájdalommal küszködve lassan mégis felismerte anyust.
Pedig már más volt mint a régi anyus, kigyúrt felsőtestére ráfeszült az óriás shopban vásárolt otthonka. Haja rövidre vágva arca feketére maszkírozva egyik kezében a számszeríj a másikban a csatabárd (ezt is elhozta).
Miklós könyörgőre fogta bár iszonyú fájdalmai voltak. -Magdi anyus ne tegye felajánlok a tulajdonrészemből tíz..ööö...háát inkább öt százalékot csak kíméljen meg és többet a lakásomat sem kell takarítania.
-Dugd fel a seggedbe a részedet te kis köcsög-ordította anyus és elvágta Miklós mondandóját. Egészen pontosan Miklóst vágta el derékban. Kétszer sújtott le a kétkezes csatabárddal és Miklós deréktól lefelé szépen lecsúszott a padlóra a felsőteste azonban a falhoz szegezve lógott lefelé.
-Na ezt most nem én fogom feltakarítani- nézett a kifodult belekre Magdi anyus. Lassan kisétált az irodából az ajtóból azonban még visszanézett Miklósra. Üveges szemek meredtek rá a falról. Gondolt egyet s csak úgy gyakorlásképpen bele eresztett még egy nyílvesszőt a koponyájába. Szétloccsant szemgolyó jelezte a pontos lövést.
-Na Miklós-szólt még vissza- most aztán szemtelenkedhetsz.
Csendben kisurrant a térre ahol némaság fogadta aztán beleveszett a sötétségbe.
